1. Ragasztás: A ragasztás a szénszálas alkatrészek és fémkomponensek csatlakoztatásának legalapvetőbb módja, amely megfelelő szerkezeti ragasztó hozzáadása a kettő között a rögzítéshez. A ragasztás előtt néhány előkészítő munkát kell végezni. A szénszálas komponensek és a fémkomponensek közötti ízületeket megtisztítják a felületi szennyeződések eltávolítására, majd polírozzák, hogy javítsák a felület érdességét és stabilabbá tegyék a kötést.
2. Mechanikus csatlakozás: A mechanikus csatlakozás a fémanyagok, például a menetes csatlakozás és a szegecscsatlakozás csatlakoztatásának gyakori módja. Ez a módszer nagyobb terhelést továbbíthat, jobb héjállósággal rendelkezik, és ismételten szétszerelhető, de növeli az alkatrész teljes súlyát. A szénszál és a fém összekapcsolásához ezt a módszert nehéz működtetni. Először is, a szénszál merevsége nagy, és nehéz feldolgozni. Ezenkívül a szénszálas komponensek megérintése nehéz, ami nem ideális csatlakozási módszer.
3. Hibrid csatlakozás: Két folyamat ésszerű alkalmazása, a mechanikus csatlakozás és a ragasztócsatlakozás hatékonyan javítja a kapcsolat feszességét és csökkenti a működési nehézséget. Jelenleg ez a leggyakrabban használt módszer.
4. Előre beágyazott: Bizonyos esetekben a szénszál és a fém közötti kapcsolat nem tudja elérni a kívánt hatást. Ekkor előre beágyazott kezelést is el lehet végezni. A szénszálas komponensek készítése során a fémrészeket a szénszálas előkészítőbe helyezik, hogy a kettő egészsé legyen. Ez a csatlakozási módszer hatékonyabb, de nehezebb is, és a beruházási költség magasabb.
A fenti 4 módszer alapvetően lefedi a szénszálas cső és a fém közötti kötési útvonalakat. A tényleges feldolgozás során a kötés a legegyszerűbb, a mechanikus csatlakozás nyitást és megérintést igényel, és az előbe ágyazás összetettebb formát igényel. Ezért a csatlakozás Ha az erőigény nem magas, elegendő a ragasztócsatlakozás.
